Mumbai zakatoló és túlzsúfolt belvárosa után délre vettük az irányt, hogy megnézzük az indaiak egyik szent tavát a Banganga tank-ot, ami tulajdonképpen egy víztározó és rengeteg mítosz és legenda övezi.  Odafele úton még megálltunk Dhobi Ghat-nál. Ez a világ legnagyobb közmosodája, persze ne úgy képzeld el, hogy egymás után sorakoznak a márkás mosógépek és zakatolnak reggeltől estig, itt bizony nagyrészt kézi erővel mosnak, szabad levegőn szárítanak. Kontrasztos látványt nyújt a mosoda és a mögötte húzódó felhőkarcolós látkép.

Banganga tó mítosza: Rama, az indiai mitológia legnagyobb hőse és Visnu főisten egyik avatárja, rettenetes szomjúságot érzett, amikor erre járt. Bátyja, Lakshmana, hogy segítsen neki, egy nyílvesszőt (Ban) lőtt ki, ami ezen a helyen ért földet és ahol a földbe szúródott a dárda, csodálatos módon a Gangesz (Ganga) vize forrásként tört fel belőle. 

Persze ez is, mint a legtöbb hely Indiában koszos és szemetes és a szent tó is inkább nevezhető betonvályúnak, de még ezek ellenére is fantasztikus volt látni ezt a miénktől ennyire eltérő kultúrát, szokásaikat, magunkba szívni a hangulatát. Kicsit olyan érzés volt itt mászkálni, mintha a múlt századba csöppentünk volna vissza. Régi, kopott épületek, kis sikátorok, színes falfestések, oltárok, isteneik szobrai mindenfele, masala teát ivó férfiak, borbély üzletek, utcákon szaladgáló gyerekek….élmény volt filmezni minden pillanatot. Itt megnézhetitek a második kisfilmünket, mert a mozgókép talán jobban visszaadja a hangulatot, mint az írás.

Hazafelé úton megnéztük még a híres és kihagyhatatlan Gateway of India-t. Itt már olyan fáradtak voltak a gyerekek, hogy csak messziről fotóztuk gyorsan le, mert még nekünk felnőtteknek se volt kedvünk a kapu lábánál hömpölygő embertömegbe besétálni. Némi bűntudatot érezve, hogy szegény gyerekekből kihajtottuk ma a szuszt is vigaszdíjként beültünk az innen nem messze található Starbucksba, ahol a kitartó gyaloglásért és a 30 fokos meleg elviseléséért mindenki megkapta a jéghideg európai shakejét.