Slum: túlzsúfolt városi szegénynegyed, alacsony iskolai végzettségű emberekkel. Nagyon sűrűn beépített bádogváros.

Dharavi az egyik legsűrűbben lakott terület az egész világon. Becslések szerint 1 millió ember él és dolgozik, alig 2 négyzetkilométeren. Amiben Dharavi mégis különbözik a legtöbb szegénynegyedtől, hogy egy konkrét kereskedelmi és ipari szekció épült ki, ahol egész nap dolgoznak és pénzt keresnek az itt élők, nem csak tehetetlenül szenvedik az életet. A kereskedelmi negyedben van egy hulladék újrahasznosító rész, ahol a rengeteg műanyag szemetet válogatják, aprítják, olvasztják be, hogy újra alapanyag legyen belőle, amit aztán játékok, konyhai eszközök és egyéb műanyag termékek gyártásához használnak fel a nagy gyárak. Alumínium olvasztó, pékség, bőrmegmunkáló, fazekas, bőröndkészítő és még sok más szakma található itt. Védőfelszerelések, speciális munkaeszközök nincsenek. A szegényebbeknek nincs pénzük, hogy a lakónegyedben szobát béreljenek, így a munkaadójuk megengedi, hogy munka után a gépek mellett, a földön aludjanak. A lakóövezet teljesen elkülönül az ipari résztől. Itt az átlagos lakásméret 10 nm, ahol 5-8 ember él együtt. WC az otthonok 99 %-ban nincsen. Az utcákon állami és magán közvécék vannak. A vízvezetéket naponta összesen 3 órára nyitja meg az állam, onnan gyűjtik tárolókba a vizet, amit napközben ivásra, mosdásra, főzésre használnak.  A számunkra elképzelhetetlen körülmények ellenére mindenki teszi a dolgát, a gyerekek iskolába járnak, a piaci negyedben kifőzdék, zöldségesek, mindenféle árus kínálja portékáját.

Több iroda vezet ide túrát, nem azért, hogy szörnyülködjünk az itt lakók sorsán, hanem szeretnék megmutatni, hogy itt hogyan élnek az emberek. Van aki szeretne és sikerül  is kitörni ebből a közegből, továbbtanulással, kitartó munkával, van aki ide született és itt is marad, mert itt él a családja, ő is itt házasodik és neki ez a normális. Itt is ugyanúgy játszanak és futkároznak a gyerekek, csak éppen nem egy csilivilin kiépített színes játszótéren, hanem egy picike, homokos udvaron, de a mosoly az arcukon ugyanolyan, mint a mi gyerekeinké, vagy néha még őszintébb…

Mi a Reality Tour irodát választottuk, Zsuzsiék javaslatára. A túravezetőik az itt élők közül kerülnek ki, és a bevételük 80 %-át a slumban működő iskolák fejlesztésére fordítják. Ezért is érezhettük biztonságban magunkat az ő logozott pólós vezetőjükkel, mert így a helyiek mind tudták, azzal hogy itt vagyunk őket és a családjukat segítjük és támogatjuk. Mindenki kedves és nyitott volt hozzánk. Nem ártott, hogy a gyerekeink látták ezt, sőt számukra is elgondolkodtató és újraértékelhető lett jelenlegi helyzetük.

Ha Indiában járnál feltétlenül látogasd meg az iroda honlapját, mert országszerte szerveznek helyi túrákat helyi emberek vezetésével. 

A túrán nem lehetett fotózni, videózni, ezzel tiszteletben tartva az itt lakók privát életét, de az alábbi fotókat letölthettük az iroda oldaláról.