Ma elhagytuk Mumbai-t, ahol egy hetet töltöttünk ennek a megdöbbentően és egyben lenyűgözően más kultúrájú városnak a felfedezésével. Tudatosan hoztuk meg ezt a döntést, hogy csak Mumbaira összpontosítunk indiai tartózkodásunk ideje alatt és nem vágyunk meglátogatni minden nevezetességet, hogy aztán ott órákat sorban állással töltve, fáradt gyerekekkel fotózkodjunk a tikkasztó melegben. Csodás egy hetet tudhatunk magunk mögött, ami nagyrészt annak köszönhető, hogy Zsuzsi és Csabi voltak a házigazdáink. Mindenhova elkísértek minket, együtt terveztük meg majd jártuk be ezeket a fantasztikus helyeket. Egyedül, mi négyen, itt, ebben a nagyvárosban elvesztünk volna. Minden máshogyan működik. Itt például a tömegközlekedés teljesen más fogalom, mint nálunk. A busz éppen csak lassít és közben le és felszállnak az emberek, az ajtót ezért be se zárja a sofőr menet közben, elől általában a nők, hátul a férifak utaznak, fehér embert nem nagyon látni rajta. Taxit nem érdemes használni mert a turistát rögtön átvágják és még itteni árakhoz viszonyítva is drága. De van az Ola, ami, ugyanaz, mint nálunk a kormány által “kinyírt” über és itt remekül működik. Ezt használtuk mi is vagy a tuktukot. Itt a csapból folyó vizet nemhogy nem iszod meg, de fogmosásnál is csakis tisztítottal öblítjük a fogunkat. A street food se olyan, hogy na majd ha megéhezel bekapsz valamit útközben. Még az elején én is így képzeltem el, de aztán 1-2 nap után, amikor elkezdtük járni az utcákat megértettem miért esznek Zsuzsiék is inkább az appartmanhotelük éttermében vagy azokon a helyeken, ahol táblával jelzik a higiénia biztonsági szintjét. Ennek ellenére életem legjobb kajáit kóstoltam az egy hét alatt. A csili pedig a leghétköznapibb fűszere lett életünknek, most már egy reggelit se tudunk elképzelni valami csípős csátni nélkül 🙂

A barátaink vendéglátásának és szervezésének köszönhetően a legérdekesebb indiai élményeket gyűjthettük be a legkényelmesebb és legbiztonságosabb módon. Igaz India ezer arcából most csak párat láttunk, de biztos, hogy visszatérünk még, hogy megnézzük a többit is!

Egy hét India után folytatjuk ázsiai utunkat Malajziába, ahova természetesen mindannyian együtt megyünk. A fotón Zsuzsi és Csabi ülnek hátul, ölükbe a legdrágább és legvagányabb útitárssal a 2,5 éves Zsófival. Előttük ülnek az iker fiaik: Korni és Barni (12), mellettük a mi fiunk Soma (10) és lányunk Hanga (12), elől meg én, és Attila lemaradt a képről mert ő fotózott.

Egy utolsó fotóválogatás erről a csodaszép városról és jöhet az újabb kaland!
(Még utazásunk végén visszatérünk ide pár napra és az új esztendőt is itt köszöntjük, de akkor már városnézést nem tervezünk csak pihenni és készülni a hazaútra.)